Simon

Az avatatlan szem csak egy cicát lát, pedig ő egy megszegett ígéret. Egy megtört, mégis bízni próbáló pici szív, törékeny, sokat szenvedett kicsi testbe csomagolva.

Simon meséje...

"Simon vagyok. De szólíthatsz másképp is, tényleg nem bánom. Kicsit közelebb bújhatok hozzád? Csak hogy érezzem a közelséged. Hiányzik nagyon, tudod?

Amíg picike voltam, sokat szeretgettek. Aztán felnőttem, és bár nagyon igyekeztem, már nem voltam sem elég újdonság, sem elég babacica.

Pedig annyira vágytam volna ölbe, érezni a kéz érintését, hallgatni, ahogy Gazdi beszél hozzám, de én már csak "a macska" voltam.

Betegeskedtem is, dehát ha egy cica felett elmúlik több, mint tíz év, ez megesik..... nagyon fájtak a fogacskáim. Azt mondták, hálátlan vagyok, hogy nem eszem a padlóra dobott ételt, pedig csak tényleg nagyon, nagyon fájt rágni.

Nem akartam rosszcica lenni, és mégis.....

Pedig csak arra vágytam, hogy egy kicsit szeressenek.

De már nem voltam szép, az éhezéstől megkopott a hajdan fényes bundám, és amikor kétségbeesve kis meleget kerestem, undorral arrébb löktek: "Fúj, menj innen, büdös vagy!"

Simon gazdái elköltöztek, magára hagyva a beteg cicát, akit a gondos, alapos orvosi kezelésnek köszönhetően sikerült 2,5-ről 5 kg-ra felhizlalni. Mivel idősebb cica, így csak renal tápot ehet, de nem válogatós.

Egy kicsit tart más cicáktól, így nyugodt cica mellé tudjuk elképzelni.

Kétszer volt FIV/FeLV tesztje, mind a kétszer negatív eredménnyel.

A száját annyira elhanyagolták, hogy az összes fogát el kellett távolítani, de így végre megszűntek a fájdalmai, elmúltak a kínzó fekélyek, gyulladások, és a vele járó szag is - de Simon pici lelke még nem gyógyult meg.

Ő még minden nap várja azt, aki lehajol hozzá, magához öleli, és azt mondja: "𝐻𝑎𝑧𝑎𝑚𝑒𝑔yü𝑛𝑘."

Oltva, chippelve cuccolna új gazdijához. Jelenleg Gyálon van